14aug

Kárpátaljai túraösvény 5. szakasz – Az Uzsoki-hágótól a Pokolbércig

Túraszakasz: Uzsoki-hágó (Szjanki) – Bagolyháza (Bilasovytsia)
Táv: 38,3 km
Szint:  +1460m, -1772m
Emberi lények: ~10 fő (nagyrésze quados szerencsétlen)

A téli agónia

Már alig vártuk túránk 2017-es folytatását. Az azt megelőző tél addigi életünk egyik leglehangolóbb időszakának bizonyult, különböző okokból. Egyfelől 2016 őszén megpróbálkoztunk egy kicsit a magyarországi élettel, de akkor még (és még azután is évekig) nem égett belénk szinte ösztönszerűen a tény, hogy amint lehull a nyári lepel és a természetből eltűnik az élet nyomainak túlnyomó része, és csupán az emberi kultúra (a szó átfogó, és nem a mézes-mázos értelmében) sivár váza marad hátra kitölteni figyelmünk látóterét, az intellektuális pezsgés szinte teljes hiánya szép lassan rányomja a bélyegét a hétköznapi életre. A bérelt kis panellakásunkban, ebbe a hiába valamelyest felújított, de mégiscsak a 70-es évek emberszámba nem vett, gyárban dolgozó droidjaira szabott sztandarok szerint épült kis lyukunkba zárva a hosszú, fagyos, ködös nappalokon és éjszakákon át börtönünk ablakán kitekintve figyeljük, hogy a mindent eltakaró ködön át a fény mennyiségén kívül az égvilágon semmi de semmi nem változik, és az idő múlásával egyre inkább kibukik vidéki Magyarország általánosan lehangoló természete, beleértve a kisvárosok tökéletes kulturális kipusztultságát bármelyik kicsit is értelmes fiatal számára.

Ebben az időszakban maradnak talán a kocsmák, mint utolsó mentsvár, ami régen „előző életemben” még megfelelt, de ó, mennyire hiányoztak ezen a télen Ungvár otthonos és valódi koncepció mentén, fantáziával megálmodott helyei, hangulatos világításukkal, kiváló helyi söreikkel, és sörkorcsolyáikkal: baszturma, pácolt disznófül, tatárbífsztek és tsai.

Másodszor: hangulatunk zuhanásához és kiábrándultságunk mértékéhez nagyban hozzájárult a bevándorlási hivatallal folytatott küzdelmünk Tánya tartózkodása miatt, ami időnként valami fasiszta szervezettel való harcra emlékeztetett. A szinte valószerűtlenül komplex papírmunkán túlmenően emberek jöttek bejelentetlenül a lakásunkra hosszasan kérdéseket feltenni és a szekrényeinkben túrkálni azzal az arckifejezéssel, hogy úgyis tudják, valami csalók, sőt bűnözők vagyunk, de ha már ragaszkodunk az egyébként valóban nem hétköznapi történetünkhöz találkozásunk és házasságunk körülményeivel kapcsoaltban, essünk mielőbb túl ezen a procedúrán, aztán vagy kibukik valami árulkodó jel, vagy nem.

Harmadszor: kora ősszel Anglia, amit a mai napig második otthonomnak érzek, igennel népszavazott a BREXIT-ről, és ha ez nem lett volna elég katasztrofális,

(negyedszer:) Amerika megválasztotta a narancsfejű barmot, akit

(ötödször:) az apám is dicsőített az azt megelőző és követő hónapokban, mert gondolom a Katolikus Egyház nevű szektában (az apám leépülése volt a vízválasztó ami után így kezdtem magmnak besorolni), aminek soraiba frissen lépett be, és a kizárásos alapon az ott megismert rossz társaságtól, amibe keveredett, megkapta az indoktrinációt. Egy ponton túl bizonyos jelekből láttam, hogy eszköztelen vagyok, hogy akárcsak érintőlegesen is megismertessem azzal a valósággal, amiben én létezek, és ez innen már csak rosszabb lesz. Ugyan, mit ér bármivel érvelni olyan embernek, aki „meg akarja állítani a világegyetem tágulását”, mert vallási okokból nem tetszik neki a koncepció. A következő hét év csak megerősített abban, hogy nem tévedtem vele kapcsolatban.

Bár a fenti benyomások csupán egyszerűsített képet festenek a lelki tusák természetéről, amikbe óhatatlanul mindig belekeveredünk, ha hosszabb időre Magyarországra jövünk, arra bőven elegendőek, hogy egy kis tartalmat adjanak annak a még primitívebbül leegyszerűsítő, bár színtisztán igaz bevezető mondatnak, amivel eredetileg kezdeni akartam a bejegyzést, t.i. hogy 6 hónap magyarországi tartózkodás után alig vártuk, hogy visszatérhessünk Kárpátaljára az ottani barátaink és a szeretett hegyeink közé.

Ez márciusban meg is történt, de a 2017-es év hosszúra nyúlt esős, sőt néha télies tavasza miatt, bármilyen röhelyes is, csak május utolsó napjaiban érett meg rá a helyzet, hogy folytassuk túránkat ott, ahol legutóbb abbahagytuk.

Időgéppel a felhők között

Mivel bázisunk továbbra is az Ung völgyében volt (Ungvár helyett ezúttal Perecsenyben), a túránk következő logikus szakasza az Uzsoki-hágótól délre húzódó hegygerinc volt az 1408 méteres Pokolbércig (ukr. Пікуй / Pikuy). A Trails of Carpathians (Oleg Yamalov, 2019) című, kárpátaljai túraútvonalakat elképesztő gondossággal és részletességgel bemutató kiváló könyv tanulsága szerint ez a hegyvonulat a Verhovinszkij-gerinc névre hallgat, és mintegy 40 kilométeren át húzódik az Uzsoki-hágótól déli irányban, helyi megnevezése pedig Oroszút (Ruszkij Put). A gerinc vízválasztó: a nyugati oldalán minden erecske a Tiszában, majd a Dunában köt ki, a keleti oldalról minden a Dnyeszterben, hogy a két oldal cseppjei végül ismét egyesüljenek a Fekete-tengerben.

A tervünk az volt, hogy az Ungvár – Szjanki vonalon közlekedő elektricskával (elővárosi, a szó szoros értelmében fapados, elektromos vasút) felmegyünk az Uzsoki-hágó túloldalán fekvő Szjanki-ig (Сянки / Syanky), és onnan bő 4 km gyaloglás után a hágónál újra felcsatlakozva a piros csíkos túraútvonalra elindulunk dél felé, és a gerincet követve, feljutva a bő 10 km-rel délebbre kezdődő havasi régióba letáborozzunk ott, ahol elér minket az este. Úgy számítottuk, két nap elegendő lesz a teljes szakaszra a Pokolbércen át a Kárpátokat átszelő fő közlekedési útvonal melletti Bilasovytsya faluig.

Az 5. túraszakasz Google Earh-ben
Read more →
18febr

Kárpátaljai túraösvény 4. szakasz – Kiesvölgytől az Uzsoki-hágóig

Túraszakasz: Kiesvölgy (Lubnya) – Uzsoki-hágó
Táv: 20,9 km
Szint:  +1360m, -1064m
Emberi lények: 0 fő (a távolról bámuló fegyveres őröket leszámítva)

Július 20-án – bár az idő nemigen lett hűvösebb – úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, legyalogoljuk az Uzsoki-hágóig hátra levő 21 kilométert, ha megsülünk is. Azért igyekeztünk minél korábban elkezdeni a túrát, hogy kihasználjuk a hűvösebb órákat, de a túraszakaszaink egyre távolodó kezdőpontjai ezt igencsak megnehezítették.

A Lubnya-Uzsoki-hágó szakasz

Korainak egyáltalán nem nevezhető reggel volt, amikor Lubnya (Kiesvölgy) központjában – ha van neki ilyen – letettük az autót, és újra elindultunk a piros sávval jelölt ösvényen hegynek fel, a Plicska (ukr. Плішка, 1067 m) csúcsának irányába. A Plicska a lengyel határtól 1-2 kilométerre álló magányos hegycsúcs. Jellegzetes formája Lengyelország felé átcsapó, megtörő, tarajos hullámra emlékeztet, és ebből a formából következően meglehetősen meredek is, különösen a sziklás, határ felőli oldala.

Read more →
01febr

Kárpátaljai túraösvény 3. szakasz – délutáni túra Határhegytől Kiesvölgyig

Túraszakasz: Határhegy (Zahorb) – Kiesvölgy (Lubnya)
Táv: 9,2 km
Szint:  +780m, -618m
Emberi lények: 5-6 fő (áfonyaszedők, ottjártunkkor, hegyi szakaszokon)

Egy hónappal a 3. túraszakasz után, július 8-án szabaddá tettük a péntekünket, és egy rövid, egynapos szakasszal folytattuk a kárpátaljai túrát. Eredetileg benne volt a pakliban, hogy az egész hétvégét rászánjuk, és szép kényelmesen elmegyünk legalább az Uzsoki-hágóig, de a körülményekre tekintettel később erről lemondtunk.

A következő megszakítás nélküli szakasz logikusan a Határhegyi (Zahorb) útlágazódás és Kiesvölgy között volt, amely felvisz majdnem a Cseremka, (ukr. Черемха, magyarul kb. „Medvehagymás”, 1131 m) csúcsára, mintegy 500 méterre megközelítve a lengyel határt, majd a túloldalon leereszkedik Kiesvölgy település minden bizonnyal kies völgyébe, amelynek északi végét szintén a lengyel határ „zárja le”. Egy nagyon rossz minőségű köves-, majd később föld-, majd a legutolsó, hatáközeli szakaszon semmilyen-út ugyan vezet a hegyeken át Lengyelországba, de hivatalos határátkelő itt nincsen, csak egy hevenyészett, lezárt sorompó. Pár évvel ezelőtti kárpátaljai helyi híradások szerint ugyan voltak tervek a határátkelő megnyitására, de ebből láthatóan a mai napig nem lett semmi.

Út a semmibe, pontosabban a lengyel határ felé, Lubnyától északra.
Read more →
09jún

Kárpátaljai túraösvény 2. szakasz – Patakújfalu ezeréves tölgyei

Túraszakasz: Csontos (Kostryna) – Határhegy (Zahorb)
Táv: 19,5 km
Szint:  +1004 m, -918m
Emberi lények: 3 fő (ottjártunkkor, hegyi szakaszokon)

Az igencsak korán kelő nyári nap még nem bukkant fel a Csontost körülölelő hegyek mögül, amikor menetkészen, hátizsákjainkat vállra véve elhagytuk az éjszakai szállásunkat, és elindultunk vissza Sóslak irányába, ahol a piros jelzésről letrétünk.

Az országúton még abszolút semmi forgalom nem volt, és csendben menetelve, a természettel együtt ébredeztünk a hűvös hajnali levegőn. Az Ung túlpartján elterülő mezők fölött reggeli pára lebegett.

Кострино/Kostrino/Kosztrina/Csontos
Кострино/Kostrino/Kosztrina/Csontos

Csontos - Sóslak országút
Csontos – Sóslak országút

Read more →

14máj

Kárpátaljai Túraösvény 1. szakasz (2. nap) – Orosmocsártól Csontosig

Túraszakasz: Oroszmocsár (Rusky Mochar) – Csontos (Kostryna)
Táv: 8,3 km
Szint:  +435 m, -716m
Emberi lények: 0 fő (ottjártunkkor, hegyi szakaszokon)

Az alábbi letölthető nyomvonal tartalmazza a Kisberezna-Oroszmocsár szakaszt is.

2016 májusa mozgalmasra sikerült. Becsúszott egy hosszabb magyarországi hazalátogatás és egy több napos, kacifántos visszatérés Ungvárra, finoman szólva nem éppen a legoptimálisabb, de annál érdekesebb útvonalon: Kolozsvár, a Tordai-hasadék és a Gutin-hágó érintésével.

Mindezek után a nagy kárpátaljai túránk kalandos első szakaszának elmaradt részére csak június elején kerülthetett sor.  Akkor viszont úgy döntöttünk, hogy tartunk egy három napos hosszú hétvégét, és ezalatt teljesítünk a túrából annyit, amennyit tudunk és jól esik. Péntekre szántuk az első túraszakaszból elmaradt 8,3 kilométert, afféle bemelegítésként.

Kárpátaljai túraútvonal 1. szakasz (második fél)
A Kisberezna-Csontos túraszakasz hiányzó része (pirossal jelölve)

Oroszmocsár - Csontos szakasz
A fent említett hiányzó rész: az Oroszmocsár – Csontos szakasz magasságprofillal. A magasságprofil végigjárási iránya balról jobbra, míg a 3D vizualizáció iránya jobbról balra  értendő. Tudom, kicsit jobban is átgondolhattam volna, amikor a képet készítettem. 🙂

Ezúttal Nagyberezna központjában parkoltuk le a kocsit, és azt terveztük, hogy ott is marad három napig, amíg a hétvége után vissza nem stoppolunk idáig.Read more →

15ápr

Kárpátaljai Túraösvény 1. szakasz (1. nap) – Kisbereznától Orosmocsárig

Túraszakasz: Kisberezna (M. Berezny) – Oroszmocsár (Rusky Mochar)
Táv: 10 km
Szint:  +522m, -172
Emberi lények: 0 fő (ottjártunkkor, hegyi szakaszokon)

2016 kora tavaszán véletlenül belefutottam egy ukrán nyelvű blogbejegyzésbe, amelynek az írója, mint a még harmatgyenge nyelvtudásom és a Google Translate segítségének köszönhetően kisilabizáltam, érintőlegesen említést tett egy bizonyos túraútvonalról, amely átszeli egész Kárpátalját a szlovák határtól a Hoverláig. A dolog felkeltette az érdeklődésemet, de elkeserítően nehéznek bizonyult további információt találni róla azon túl, hogy valóban létezik. Magyar és, angol nyelven jóformán semmit nem találtam, az ukrán és orosz tudásom pedig, be kell vallanom, továbbra sem valami fényes egy év kárpátaljai tartózkodás után sem.

A fenti akadály miatt beletelt egy-két hónapba, mire előre tudtam lépni ebben a kérdésben, de végül belefutottam egy térépbe, amely nagy vonalakban felvázolta az útvonalat. A fenti keresgélésnek köszönhetően találtam rá végül az OpenStreetMap alapú waymarkedtrails.org oldalra is, ami egy hihetetlenül jó, térképes túraútvonal adatbázis. Tartalmazza a kérdéses túrát is, igaz, nem teljesen végig, mert mint kiderült, az délen nem a Hoverláig fut, hanem egészen a román határig. A két fenti forrás tanulmányozása után a saját, letisztultabb vizualizációmon az Északkeleti Kárpátok egy tekintélyes, hozzávetőlegesen 340 km-es szakasza rajzolódott ki.

A kárpátaljai (piros sávval jelölt) túraútvonal
A Kárpátalját keresztülszelő túraútvonal felülnézetből.

The Great Carpathian Trail
A túra Kárpátok egy tekintélyes szakaszát lefedi.

The Great Carpathian Trail
A szlovák határtól a román határig kb. 340 km gyaloglás vár ránk a történelmi Magyarország határvidékén, durván 16000 m szintemelkedéssel.

Read more →

08máj

A Zemplén, ahogy Ungvárról látszik

Már egy éve Ungváron lakok, és nyilván mindig ott volt bennem a tudat, hogy közel a magyar határ, de sosem gondoltam bele igazán,  hogy tulajdonképpen milyen közel is van nem csak a határ, hanem a mai és egykori Magyarország több más tája is.

A minap, a Vereckei-hágóban tett kirándulásom után hazafelé tartva lettem figyelmes arra, hogy az Ungvárt délkelet felől elkerülő út egy magaslati pontjáról kivételesen tiszta időben jóval több hegy látszik Szlovákia irányában, mint korábban megszoktam. Ahogy ilyenkor szokott, rögtön elkezdett dolgozni az agyam a fejemben élő három dimenziós térképen, megpróbálva beazonsítani és elhelyezni azon a látott hegyeket. Félrehúzódtam hát a kocsival, hogy jobban szemügyre vegyem az amúgy is szemet gyönyörködtető látványt. A tiszta levegő miatt megnövekedett látótávolság és a közvetlenül naplemente utáni, félig borús ég nem mindennapi megvilágításba helyezte a tájat.

A Zempléni-hegység Ungvárról nézve
Kilátás a Zempléni-hegységre Ungvár felől

Read more →

Kárpáti Nomád background image